A szórakozás és ünneplés világverőiként számon tartott spanyolok és spanyolajkúak természetesen szilveszterkor sem hazudtolják meg önmagukat. Az alábbiakban bemutatjuk, mitől lesz igazán spanyolos az óév búcsúztatása és az újév köszöntése:
Spanyolország-szerte több különleges hangulatú hagyomány is él. Az egyik legfontosabb közös vonás, hogy minden település és nagyobb város főterén egy arra kijelölt óra -Madridban például a Puerta del Sol-on található Posta épületének – hangjátéka (la campanada) jelzi az utolsó másodperceket. A 12 hangos óraütés ritmusára mindenki egy-egy szőlőszemet vesz a szájába. Ismerve az átlagos spanyol szőlőszemek méretét, ez nem kis mutatvány! És hogy miért pont 12 darab? Azért, mert minden egyes szőlőszem egy-egy hónapot szimbolizál.
Ha Spanyolországban vagyunk, nem mindegy az sem, mi kerül az asztalra: az ünnepi vacsora mellé francia (champán), vagy spanyol pezsgő (cava) dukál. Van, ahol –akárcsak nálunk- a gazdagságot “bevonzandó” lencse (lentejas) kerül az asztalra, persze nem főzelék, hanem általában inkább saláta, vagy egyéb köret formájában.
A spanyolok imádnak játszani, ezért ilyenkor is szeretnek jelmezeket ölteni, és más bőrébe bújni, így a szilveszteri mulatság szinte farsangi hangulatban telik az utcákon.
Ha egyszercsak szemet szúr, miért van minden ruhaüzlet kirakatában főként piros színű fehérnemű, akkor ne lepődjünk meg, semmi sem véletlen! Piros fehérneműben várni az újévet alapvetés, ha boldogságot remélünk szerelmi életünkben az újévben.
Akik nem kizárólag a lencse varázserejében bíznak, hanem fel szeretnék turbózni anyagi helyzetüket az újévben, sárga színű ruhát öltenek magukra. Ha másra nem is, jó hangulatot biztosan varázsol az is!
Argentínában ugyanakkor a piros helyett a rózsaszín a menő, és az is fontos, hogy a hölgyek egy velük ünneplő nőrokontól kapják a szerencsehozó rózsaszínű fehérneműt. Újév első napján viszont a dressz-kód alapján fehérbe kell öltözni, ami a tisztaságot, a békét és az újrakezdés ártatlan mivoltát szimbolizálja.
Bár a 12 szőlőszem elfogyasztása eredetileg spanyol szokás, Latin-Amerika több országa is átvette. A babafigura (ami kissé hasonlít a magyar kiszebáb-égetésre) elégetése azonban újévi hagyomány Kolumbiában, Ecuadorban, Peruban és Venezuelában is. Ekkor egy papírból és rongyokból elkészített, vagy egy régi, otthon fellelhető felesleges babát az utcán meggyújtanak, így szimbolikusan elégetik az óév emberi lélekben lakozó rossz tulajdonságait.
Venezuelában és Kolumbiában egy üres bőrönddel tesznek sétát az újévkor – állítólag szerencsét hoz. 🙂 Chilében pedig a ház belsejéből egyre kifelé haladva kiseprik a házat, így űzik el az óév rossz szellemeit.
Guatemalában pontban éjfélkor a kijáratnak háttal állva 12 centavot kell kihajítani a lakás ajtaján, hogy sok pénzünk legyen.
Puerto Ricoban pedig arra esküsznek, hogy a vízzel teleengedett lábasokat és fazekakból pontban éjfélkor ki kell önteni tartalmukat a ház bejáratánál.
Uruguayban is él ez a szokás, de ott viszont az ablakon át ürítik a vízzel töltött edényeket, ezért ha például Montevideo utcáin járkálunk szilveszterkor – ami valljuk be, előfordulhat-, érdemes jól figyelni a lesből támadó zuhany miatt. Az uruguayi szilveszteri menüből nem hiányozhatnak a hurkák, kolbászok és a különböző sült húsok sem.
Azért azt ne felejtsük el, hogy Dél-Amerikában nyáron van szilveszter, úgyhogy teljesen magától értetődő, hogy az óévbúcsúztató partikat az utcán, vagy valamelyik csodálatos tengerparton töltik. Ja, és hogy divat-e a tűzijáték? Szerintem Ti is tudjátok rá a választ;)…
