Nemrég megkérdeztem tőlük, mit szeretnek az óráimban, miért tanulnak velem? Ilyen válaszokat kaptam:
“Ezen gondolkoztam egy darabig, hogy ne valami formális választ adjak. Mivel fogalmam sincs, hogyan tudsz spanyolul (ezen a szinten, azért nem tudom eldönteni, csak kb.érzem, hogy biztos nagyon jól megy neked a nyelv), de tanítani tényleg jól tudod. Ezt abból is érzem, hogy nem szégyellem magam előtted a bénaságaim miatt, türelmes vagy és nem csak úgy gyúrjuk a könyvet. Sok mindennel próbálkozol, saját anyagaid vannak és azok nagyon jók, jól átláthatók, nyelvtani szempontból 1000-szer jobban, mint a tankönyv. És én nagyon kedvelem a személyiséged, várom a napokat, amikor óránk van, kb. olyanok a spanyol órák, mint egy hideg rozéfröccs egy poshadt nyári nap estéjén.”
H. Anita
“Szia! Én azért szeretem az órákat mert lazák, úgy tanulok hogy nem érzem tehernek az anyagot és élvezem is. Valamint sokat fejleszthetem a kiejtésemet és sokszor fejezhetem ki magam spanyolul!”
K. Áron
“Legelőször: már az első telefonos beszélgetésünkkor éreztem, hogy érdemes lesz veled tanulni. Másodszor: nem csalódtam, és most kérlek, ne haragudj a szóhasználatért, de azt kaptam-kapom a pénzemért, amire vártam. Kötetlenek, jó hangulatúak az órák, akkor is foglalkozol a tanítványaiddal, amikor nem vagy jó passzban. Lelket öntöttél belém akkor, amikor elcsüggedtem, amikor már majdnem feladtam. Bíztál-bízol bennem, annak ellenére is, hogy jómagam néha éppen másként látom. Nem tudom, honnan ered ez a pozitív energia, több oktatónak is becsületére válna. Ha nem sikerül valami és bosszankodom, akkor eszembe jutsz, hallak, amint mondod: csak nyugi Gabesz, az elején vagy! Fuss neki újra és jó lesz! Harmadszor: szakmailag, ahogy meg tudom ítélni, mint kezdő, igencsak felkészült vagy. Sokféleképpen adod át azt a tudást, amit kell: fordítások, szókártyák, kurzusok, rendes, közérthető magyarázatok. Neked nem kell ecsetelnem, a tudást nem mindegy, hogyan adja át valaki. Lehet, hogy iszonyú sokat tud, de nem tud rendesen tanítani, talán egy kis csiszolás, és az is menni fog. A te esetedben nem kell már csiszolni.”
P. Gábor